Két egymást követő évben is elnyerte a szlovákiai Oscarként is emlegetett Nap a hálóban-díjat (Slnko v sieti) Jászai Mari-díjas színművészünk, Bandor Éva. Az ARC-MÁS podcast első részében vele beszélgettünk.
A teljes beszélgetést itt lehet meghallgatni
Az interjúból kiderül:
Miért fontos számára az Emma és a halálfejes lepke című film, és miért érezte fontosnak, hogy a díjátadón megidézze nagyapja emlékét?
Mi az első gondolata, ha visszagondol kéméndi gyermekkorára?
Hol tudott a legjobbakat beszélgetni az édesanyjával?
Hogy élte meg, amikor szülei eladták a kéméndi családi házat, és szokott -e még álmodni a házzal?
Milyennek élte meg legbelül pályafutásának indulását?
Mit tapasztalt a Thália Színházban, amikor az egyetem elvégzése után, a mečiari intendatúra kellős közepén visszatért Kassára?
Miután elhagyta a Thália Színházat, közel húsz éven át volt a Komáromi Jókai Színház vezető színésze. Mit jelent, mit jelentett számára „jókaisnak” lenni?
Komárominak érzi -e ma magát, s mennyi maradt belőle a kéméndi kislányból?
Mit ad neki a kertészkedés és a fizikai munka?
Miután a szabadúszói létre váltott, hirtelen kitört egy világjrárvány és leállt az egész világ. Hogyan élte ezt meg akkor?
Szokta -e tudni előre egy díjátadón, hogy jutalmazni fogják, és mit érzett, amikor átvette a Tientan-díjat az ötödik Pekingi Nemzetközi Filmfesztiválon?
Pályája csúcsán érzi -e magát, s művészként mire van szüksége, hogy azt tudja mondani, „köszönöm, jól vagyok“?
Miért érzi fontosnak, hogy társadalmi kérdésekben hangot adjon a véleményének?
Szokott -e internetes kommenteket olvasni?
Szlovákiai magyarként mivel kellene szembenéznünk?
Ma is akkora varázslattal bír -e számára egy bemutató, mint a kezdetekkor?
