Az AKO ügynökség felmérése szerint a válaszadók legnagyobb csoportja – több mint 40 százalékuk – arra számít, hogy a magyarországi politikai változás inkább negatívan hat majd a szlovák–magyar kapcsolatokra. Ez önmagában meglepő eredmény, hiszen sokan azt várnák, hogy egy Orbán utáni magyar kormány automatikusan közelebb hozza a két országot. A pesszimizmus magyarázata összetett. A szlovák–magyar viszony történetében visszatérő minta, hogy a kétoldalú kapcsolatok nemcsak külpolitikai kérdések, hanem belpolitikai eszközök is. Mindkét országban adódhat ösztönzés arra, hogy a szomszédos ország politikai változásait saját kampánycélokra használják. Különösen érdekes, hogy a felmérésben a magyar nemzetiségű válaszadók körében is enyhén a negatív várakozás volt erősebb – ez a szlovákiai magyar közösség bizonytalanságát és kiszámíthatatlanság-érzetét tükrözi. A következő időszakban konkrét törésvonalak mentén alakulhat feszültség: ha a budapesti kormány európaibb, nyugatibb irányba fordul, miközben Pozsony szuverenistább, Brüsszellel konfliktusos politikát folytat, a két ország érdekei könnyen ütközhetnek – paradox módon épp ellentétes irányból, mint az Orbán-korszakban. A kétoldalú kapcsolatok stabilitása szempontjából kulcskérdés, hogy a két fél politikai haszonszerzésre vagy kiszámítható együttműködésre használja-e a következő időszakot. A gazdaság, a közlekedés, az energia, a határ menti fejlesztések és a kisebbségi jogok területén akkor is együtt kell működni, ha politikailag feszült a légkör. A romlás tehát nem törvényszerű – de nem is elkerülhető automatikusan. Sok múlik azon, hogy a két főváros politikai szereplői mennyire tudnak felülemelkedni a rövid távú belpolitikai logikán, és mennyire tekintik a kiszámítható partnerséget valódi érdeküknek. A felmérésről Gál Zsolt politológust, a pozsonyi Comenius Egyetem Politológiai Tanszékének oktatóját kérdezte Juhász László a csütörtöki Reggeliben.
A teljes beszélgetés itt hallgatható meg.
