Az Európai Bizottság tegnap mutatta be megújított sarkvidéki stratégiáját, amellyel egyértelművé tette, hogy az unió nem kíván kimaradni az Északi-sarkvidékért folyó nagyhatalmi versengésből.
Az elmúlt évek geopolitikai átrendeződése — az orosz–ukrán háború elhúzódása és a transzatlanti feszültségek elmélyülése — arra késztette az Európai Uniót, hogy alapjaiban gondolja újra a sarkvidéki térséghez fűződő megközelítését.
A globális felmelegedés nyomán visszahúzódó jégtakaró új hajózási útvonalakat és nyersanyagforrásokat tett elérhetővé, ami egyre élesebb nagyhatalmi versenyt vált ki Oroszország, Kína és az Egyesült Államok között. Az Európai Bizottság tegnap bemutatott stratégiája minden korábbinál nagyobb hangsúlyt helyez a biztonságra és a védelemre: a tervek között szerepel a tenger alatti kábelek védelme, a megfigyelési képességek fejlesztése és a jégtörőflotta bővítése.
A dokumentum négy fő prioritást határoz meg — ezek teljesítéséhez azonban komoly katonai, technológiai és pénzügyi kapacitásokra lesz szükség. Az, hogy az unió önállóan, más partnerek bevonása nélkül is érvényesítheti-e érdekeit a térségben, nyitott kérdés maradt.
Az Európai Unió megújított sarkvidéki stratégiájának legfontosabb elemeiről, és arról, hogy Brüsszel valóban megerősítheti-e pozícióit a nagyhatalmi versengésben, Tilajcsik Dóra Németh Viktóriával, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány senior elemzőjével beszélgetett a Pátria Rádió Reggeli adásában.
A teljes beszélgetést itt lehet meghallgatni
